Késői Eső Gyülekezet

Két verset szeretnék megemlíteni Isten Igéjéből. Az első Márk evangéliumából való:
„És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt.” (Márk 9:15)
A második pedig a Kivonulás könyvében áll:
„És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az ő orczájának bőre sugárzik: féltek közelíteni hozzá.” (2Mózes 34:30)

Ezekből a versekből világosan kitűnik, hogy milyen nagy a különbség a két személy között. Mózes a törvény képviselője, Jézus pedig a kegyelemé.
Mózes negyven napig volt a Sinai hegyen az Úr jelenlétében, ahol kőtáblákra írta a törvényt. Ez idő alatt az arca elváltozott a jelenlévő dicsőségtől. Olyan mértékben sugárzott Isten dicsőségétől, hogy le kellett takarnia, mert az emberek nem tudták elviselni. Féltek, és inkább távol maradtak Mózestől.

Ugyanakkor látjuk, hogy az Úr Jézusnál ennek pontosan az ellenkezője történt. Fent a megdicsőülés hegyén, a tanítványai előtt elváltozott, ruhája fényes lett és fehér, mint a hó. Isten dicsősége itt sokkal inkább jelen volt, mint Mózes esetében, mégsem olvassuk, hogy az emberek nem tudtak rátekinteni, és azt sem, hogy a félelem miatt távol maradtak volna tőle. Pontosan az ellenkezője történt: megcsodálták és hozzásiettek, hogy köszöntsék.

Itt egészen pontosan látjuk, hogy a törvény dicsősége, melyet Mózes képviselt, nem vonza az embereket, hanem félelemmel tölti el, és eltaszítja őket. Azonban Jézus dicsősége, mely nagyobb minden más dicsőségnél, magához vonza az embereket. Annak ellenére, hogy szentség és igazságosság vette körül – ami még inkább látható volt tisztasága által – olyan mértékű kegyelem sugárzott belőle, hogy az emberek elcsodálkoztak, és hozzásiettek, hogy élvezzék jóságát, szeretetét. Köszöntötték és követték, majd elfogadták Őt Uruknak, Megváltójuknak.

Testvéreim, lehetséges, hogy még olyan mértékben a félelem rabjai vagyunk, és nem látunk tisztán a törvény szigorától, ragyogásától, hogy a kegyelem mértékét és szabadságát nem tudjuk felmérni, elfogadni. Talán még érezzük a törvény kárhoztatását, de minden igyekezetünk ellenére sem tudjuk azt megtartani.

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy mostantól vessük el a törvényt, ellenkezőleg: ismerjük el tekintélyét és tekintsünk rá tisztelettel. Azonban a törvény nem visz közelebb Jézushoz, inkább megkeményíti a szívet és kétségek közé hajszolja az embert, mert tudja, hogy képtelen megtartani azt.

Testvéreim, fordítsuk el tekintetünket Mózesről és rémisztő, ijesztő dicsőségéről, inkább függesszük szemeinket Jézusra, a sokkal nagyobb, de mégis szelídebb és szeretettel teljesebb dicsőségére. Tekintsünk fel kiontott vérére, sebeire, és töviskoronát viselő fejére. Ő Isten fia, aki végérvényesen nagyobb Mózesnél, mégis Ő maga a szeretet: a megrepedt nádat nem töri el, a pislákoló gyertyabelet nem oltja el. Magára vette Isten haragját, halála által többet kinyilvánított Isten igazságából, mint a tűz és felhő a Sinai hegyen. Az egyszeri és tökéletes golgotai áldozatával eleget tett azon követelményeknek, amit Isten igazsága támaszt, bennünket pedig megszabadított a törvény átkától.

Ezért a jövőben ne maradjunk távol tőle félve, hiszen odahúz a kereszthez szeretete által, és bizalommal vethetjük magunkat a kegyelem karjaiba, hogy részesedjünk dicsőségében. Neki adhatunk minden tiszteletet, dicséretet és imádatot! Ámen!