Nemrég hallottam egy közismert mondás kificamított változatát: A vallás (értsd: hit) kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben függőséget okoz!
Mi is lenne ennek a lényege? Mármint a liberális gondolkodásmódhoz faragott mondásé. Én úgy látom, hogy a manipuláció.
Manapság, a szabad vélemény nyilvánítás idején sokan vannak, akik nem a véleményüket mondják el, hanem a meggyőződésüket akarják másokra erőszakolni. Ha másképp nem megy, manipulációval.
Miért gondolom ezt? Akkor lássuk:
Egy közismert mondás kicsi, de frappáns módosítása azt az érzést keltheti az emberben, hogy általános véleményt, a társadalom többsége által elfogadott véleményt tükröz. És ugye a többség által elfogadott vélemény az nyomást gyakorol ránk, hiszen ha a többség úgy látja, akkor valószínűleg az a helyes.
Tehát ha a vallást (bár én jobban szeretem a hitet használni helyette) nagy mértékben gyakoroljuk (magyarul túlzásba visszük), akkor az függőséget okoz. A függőségről persze rögtön a szenvedélybetegség jut eszünkbe, a kóros szenvedély, ami olyan kényszeres viselkedési mintákból áll, amiknek az irányítása, abbahagyása sikertelen, ezért az érintett személyt és a környezetét hátrányos helyzetbe hozza.
A világban uralkodó szabadelvűség, olyan mértékben átitatta a keresztény gondolkodásmódot is, hogy a többség számára a példában lévő szemlélet, nem hogy nem tűnik fel, hanem teljes mértékben elfogadható és természetes. Szeretnék boldog lenni, azt akarom, hogy elfogadjanak, ezért csak mértékkel élem meg a hitemet, ne botránkoztassak meg senkit, legyek „normális”, ne lógjak ki a sorból. De tényleg az a normális, ahogy a többség él és gondolkodik?
A függőségnek van egy másik, egy pozitív értelmezése is. Például a csecsemő teljes függőségi viszonyban van az édesanyával. Gondoljunk bele, milyen lenne, ha nem akarna függőségben lenni, és csak kis mértékben venné igénybe az anyukáját.
És gondoljunk bele, milyen az, amikor egy hívő csak kis mértékben hívő. Isten csak kis mértékben áldja meg, csak kis mértékben gondoskodik róla, csak kis mértékben gyógyítja meg, Jézus Krisztus csak kis mértékben váltja meg és csak kis mértékben bocsájtja meg a bűneit.
Nekem nem kell a kis mérték! Nem akarok beállni a sorba és a többséggel tartani, én azt az utat és azt a kaput keresem, amit kevesen találnak meg. Nem kell a 10%, nekem 100% kell! Az áldás nem egy automatikus dolog. Jézus azt mondta: „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek”. Neked hány százalék kell? Én inkább a függőséget választom.
ajven
Sanyi Ani
Gyongyi
Edit
Az Ige azt írja,saját szavaimmal mondva,hogy „Ahol az úrnak szelleme,ott a szabadság”.A szabadság pedig nem függőségi viszony,legalábbis nem kényszer,nyűg,púp a hátamon,hanem önkéntes ragaszkodás,vágy tartozni oda,akiben hiszek és igyekszem követni azt az utat,amivel példaként járt előttem.Ez a hitem Jézusban és nem érdekel hogy a mai modern felfogás mit is gondol Rólam.Lehetek bolond,fanatikus,maradi és akár babonás mások szemében,de tényként mondom,hogy amióta „függő” vagyok,boldogan,kiegyensúlyozottan élem az életem mint a családban,mint a környezetemben.Nem vagyok depressziós sem italozó sem kábítószeres sem az élvezetek hajhászója,de élek a mának és mindannak amit Isten teremtett és gyönyörködöm benne.S hogy miért is ragaszkodom hozzá,mert NEVEMEN SZÓLÍTOTT,és ez engem kötelez.Valószínű,hogy nem vagyok mindig 100%-on,de én is azt vallom,hogy Istent csak teljes szívvel,teljes odaadással kell követni,lejjebb adni nem szabad és nem érdemes.Ilyen értelemben én is a „függőséget” választom.
A függőségről Nekem két dolog jut eszembe. Az egyik, és sajnos Ők vannak többségben, akik azt vallják Ők szabadok, maguk irányítják az életüket, és azt csinálnak amit akarnak. Ők állítólag élik a nagy betűs ÉLETET. Ezek az emberek nem veszik észre, hogy mennyire függők.A világ által kínált hívságok totális rabjai, annyira piti dolgoktól függnek, hogy a legkisebb dolog ha nem úgy van ahogy akarják, vagy megszokták, számukra elviselhetetlen. Valójában teljesen a szokásaik rabjai. Mégis azt hiszik, hogy az Istentől való függés, valami szörnyű rabság, vagy valami elavult dolog.
Sajnos az a baj, hogy a hívő társadalom sem mentes ettől. Bár azt mondjuk az Úrtól függünk, egy idö után észre sem vesszük, hogy a magunk által kialakított szokásoktól függünk. Hisz már 20, 30, esetleg 40 éve így csinálom, így öltözködöm, így gondolom, így tudom, stb. És eszre sem vesszük hogy szép lassan elveszítettük az Úrtól való függőségünket, és a halott szokásainktól függünk. És ez eltakarja a szemeink elől a kegyelem szükségességét. Pedig csak a Tőle való függés menthet meg, és tud minket elkészíteni a menny számára. Mint ahogy a szőlővesszők a szőlőtőkétől függnek, úgy Mi is Tőle.
” Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” János: 15:5.
Csak és kizárólag az ÚRTÓL való függőség tesz valóban SZABADDÁ,ahogyan SEMMI és SENKI más,ez valóságos élmény,boldogság ami nemcsak ideig-óráig tart.Ami ennél is több,soha sem hagy maga után keserű ízt,csalódást.Ebben a függőségben van elrejtve a nyugalom,gyöngédség,szeretet,béke és áldás(amit sokszor nem tudunk igazán felfogni és értékelni).Az a tudat hogy TŐLE függök(és nem a környezettől,körülménytől,emberektől,”habár sokszor az a benyomásunk”),biztonságot ad és boldoggá tesz.Dávid is azt mondta egyszer „inkább essek Isten kezébe,mint emberek kezébe”.Dávid tudta Isten könyörülő és igazságos és ezt sokan megtapasztaltuk.Biztos vagyok abban hogy amíg ebben a függőségben vagyok,biztonságban vagyok és a legjobb helyen a világon!
Ha vallásosság okozta függőségre gondolok akkor azt egy káros szenvedélyhez tudnám hasonlitani. Az ilyen fajta függőség nem az Istenhez való ragaszkodást jelenti.Az Ur oltalmazzon meg engem az ilyen függőségtől,remélem ti is igy gondoljátok.De ha a hit szempontjából közelitem meg ezt a témát akkor azt kell megállapitanom hogy attól függeni aki megteremtett és megformált az egy csodálatos bensöséges ragaszkodást és egy személyes kapcsolatot tükröz.Ez a függőség nagyon is fontos mert ez egy biztonság és az örök élet elnyerése érdekében elengedhetetlen feltétel.Ha nem függünk Őtőle akkor az azt jelenti hogy elszakadtunk Tőle ,és ez az örök kárhozat .Vele függőségben lenni nagyon csodálatos élet. Bátran ajánlom mindenkinek. Imre
Sziasztok!
Draga Karcsi azt irta:
Valószínű,hogy nem vagyok mindig 100%-on,de én is azt vallom,hogy Istent csak teljes szívvel,teljes odaadással kell követni,lejjebb adni nem szabad és nem érdemes.
Nagyon jó!
Nos, mikor vagyok 100%-?
Valamikor tudom lenni 100%?
Nem mindig az én emberi eletemben valahol a 10%-50%-90% között tartozom?
Amikor úgy szerettem az Úr teljes szível, akkor tökeletes vagyok.
Akkor teljesen az elsö szerettet van bennem.
Ahhoz egy pelda:
Mat 19:21 Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
Mat 19:22 Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.
Mat 19:23 Jézus pedig monda az õ tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.
Mat 19:24 Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
Mat 19:25 A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát?
Mat 19:26 Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
Nekem a legfontosabb mondat ebben, amely hozzam szolt:
Matyas, embereknél ez a 100% lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
Én mindig tapasztalom (fajdalommal) ahol nem olyan odaadott vagyok, ahogy kellene.
De azert nem megszomorodva elmegyek és adom fel.
Azert lattom az egesz eletemben egy folyamt, egy növekedes, közelebb Jézushoz, mindig közelebb.
Joh 3:30 Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.
Ebben a folyamatban meghal az „Én”. És tapasztalom igazi isteni boldogsag.
Liebe Grüße euch allen!
Szoval, mily a eredmeny?
Én nem vagyok kepes Istennek 100%on szolgalni!
Isten szükséges, énbennem, hogy töltsen a szívem az Ö szeretettével.
„Es braucht Gott, um Gott zu lieben!”
„Szükseg van Istenre, hogy tudjam Isten szeretni!”
Számomra a Jézus Krisztustól való függés = az ÉLET! Így csupa nagy betűvel! Amikor szembesültem a betegségemmel, rájön az ember, hogy milyen kicsi, egy porszem, és van a HATALMAS ISTEN, Akinek a kezében az életünk. Olyan jó tudni, hogy Nála biztonságban vagyunk, történjen bármi is. Minden a javunkra van! A Tőle való függés hozza el az igazi szabadságot, ahogy előttem is leírták a drága Testvéreim. Tudom, hogy akik ilyen betegségen mennek át, (nem hívők), azok nyugtatókon élnek, agykontrollba menekülnek, és ki tudja még mibe. Nekem Krisztusban szabadságom, békém van, amely minden értelmet felülhalad. Köszönöm Istenem!