Lezártuk szavazásunkat a „Szerinted mi fog történni gyülekezetünkben?” kérdésben.
A szavazók 84%-a szerint ébredés lesz, 7% a stagnálás mellett voksolt, míg 9%-uk gondolja úgy, hogy sorvadni fog gyülekezetünk. Ez az 55 válasz adóból 46, 4 és 5 főt jelent.
Számomra megnyugtató a szavazás eredménye – még akkor is, ha a szavazók csak a gyülekezet egy részét teszik ki -, hiszen az, hogy mi fog történni a jövőben nem tőlünk független események következménye, hanem pont annak eredménye. S a felmérés szerint 84% hisz, reménykedik az ébredésben és (feltételezem) tevékeny annak érdekében.
Az ébredés nem más, mint Isten ígéreteinek beteljesülése a mi hozzáállásunk és munkánk nyomán. Spurgeon ezt így fogalmazta meg: „Mihelyst az egyház nem foglalkozik a pusztaság termékennyé tételével, maga válik pusztává.” De ha 84% tevékenyen elkötelezett Isten ügye mellett, akkor Isten kész a pusztát virágba borítani.
Azonban meglepő, hogy 84% pozitívan gondolkodó, reménykedő ember mellett, mégis inkább annak a 9%-nak a véleménye uralja a gyülekezetet, akik nem látnak reményt, és úgy gondolják sorvadni fog a gyülekezet. Minden tiszteletem mellett ez számomra azt jelenti, hogy ők nem fáradoznak azon, hogy Isten valóra válthassa ígéreteit közöttünk. Ehelyett inkább rombolják a többiek hitét, reménységét.
Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy én (a 84%-al együtt) valamiféle rózsaszín ködben lebegek és nem látom a bajokat, problémákat és nem érzem azoknak súlyát. De bizony, nagyon is. De ezzel együtt hiszem, hogy Isten nagyobb ezeknél a bajoknál, és ha összefogva, mint gyülekezet az Úr ügyéért dolgozunk, akkor termővé lesz az a bizonyos puszta.
Hogy ebben a munkában kinek-kinek mi a feladata, azt mindenkinek magának kell felfedeznie, megtalálnia, elkérnie Istentől. Ezzel kapcsolatban szeretném ismét Spurgeon szavait idézni: „Sokféle módon szolgálhatjuk Istent és ezek között van egynéhány, amely épp úgy passzol hozzád, mint kulcs a zárhoz. Ne vonulj vissza azért, mert nem lehetsz főpap a Szent Pál székesegyházban! Légy megelégedve, ha módod van két-három emberrel elbeszélgetni szerény hajlékukban, hisz kis telken is lehet jó búzát termelni. Postagalambok is visznek nagy híreket.”
S hogy ne csak „osszam az észt”, szeretném nyilvánosan kijelenteni, hogy – a híresztelésekkel ellentétben – nem pályázom semmilyen „megtisztelő” pozícióra, sőt, a már meglévő „tisztségeim” közül bármikor bármit szívesen átadok másoknak.
A lényeg, hogy Isten országa épüljön, az Evangélium szekere haladjon és a gyülekezetünk épüljön, növekedjen. Mert csak egy járható út van.
Edit
Gyongyi
ajven
hannie
A mai világban a jó hír senkit sem érdekel,de a rossz hír,botrány,botránkozások szélsebesen terjednek és sajnos sokkal jobban lekötik az ember érzésvilágát,mert ez „érdekes”.Úgy gondolom,hogy ez a jelenség a hívő berkekben is létező dolog.Én nem azon döbbenek meg,hogy vannak akik a sorvadás mellett voksoltak,hanem azon csodálkozom,hogy hogy lehet az ember ilyen?A nagy futball drukkerek a csapatuk vereségekor vagy hanyatlásuk után is hűségesek és bizakodók a klubjukkak szemben,pedig ez csak egy sportág,játék s nem több.Nekünk a gyülekezet s annak a sorsa reménylem sokkal több mint egy játék,amivel játszani nem szabad.Ez a mi életformánk és közösségünk Istennel együtt,építsük és ne romboljuk le,mert ez maradandó érték.
Bár nem járok a gyülekezetbe, engedjetek meg egy gondolatot!
Nem az a fontos, hogy mi mit gondolunk magunkról, hanem az, amit Isten gondol rólunk.
Ha ezt magunkévá tettük, nincs mitől félnünk. Neki pedig jó terve van velünk. Személy szerint mindenkivel és a népével is: az Egyházzal.
Amit megértettem az ébredésről az AZ hogy”semmiképpen nincs jogomban elvárni vagy épp követelni hogy az a másik ébredjen már fel”hanem,szerintem a beszédem,a magatartásom,hozzáállásom dolgokhoz,egész lényem egy bizonyíték kell legyen arra hogy már felébredtem.Addig amíg másokat górcső alá veszek,nagyítóval látom a hibákat,addig én hol vagyok?Ahhoz hogy változás legyen a jóra,általában,nálam,rajtam,bennem kell elkezdődjön(az ébredés)! Nem kell senkit helyreigazítanom,csak magamat rendbe hoznom,és békét kapok a bensőmbe,örömöt,szeretetet amit nem tudok elrejteni,mert ez szabadság.Minderre vágynom kell és akarni kell,és ajándékba kapom hogy nem kell fenntartásokkal, megbocsátatlansággal küszködnöm,hanem szívből kérhetek áldást még a rosszakaró,csúfolódó ellenségemre is,ez felmérhetetlen boldogság.Ezt nem veheti el senki,megtapasztaltam.Biztatok mindenkit próbálja ki!A Filipi 4:8-ban megtaláltam mi a tennivaló továbbá.Erre álljunk rá mindannyian,ez tuti jó eredményhez vezet.
Felébredni általában valamiféle hang vagy zaj, mozgás, történés hatására szokott az ember. Ha csönd van, nem ébred fel…
Aztán van még egyéb módszer: kiabálás, felrázás, hideg víz, takaró lerántás – ezek kellemetlenebbek, de hatásosak.
Van, aki felébred egy suttogó szóra is, kinek mire van szüksége…
Most a tíz szűz története jutott eszembe. Nem mindegy, hogy kit hogy ér a felébredés? Mert ha üres korsóval, akkor az már késő lesz…