Késői Eső Gyülekezet

Fülöp kérdése visszhangzik ma is minden keresztény számára, amit az etióp kincstárnokhoz intézett: „Érted is, amit olvasol?”
„Jeruzsálembe járunk az Istent imádni”, olvassuk a Bibliát, de életünkre nézve döntő fontosságú, hogy értjük is amit teszünk, vagy az csupán vallásos megnyilvánulás.

Mi, evangéliumi keresztények azt hangoztatjuk, hogy a Biblia az alap, mindent az Írás fényében vizsgálunk meg, és a Gyülekezet (értsd: Isten népe, az Eklézsia) gyökerei a Szentírásból erednek, Isten Igéje hívta életre, tűzött ki célt a számára, létezésének egyedüli indítéka az Ige, amely által elhívta.
Ezért nagyon fontos, hogy a Biblia üzenetét tisztán és világosan megértsük, nehogy Istentől kapott identitásunk és célunk eltorzuljon, esetleg elveszítsük azt.

Robert C. Stallman (a springfieldi Központi Biblikateológia Tanszékének oktatója) szerint a helyes bibliahasználat attól függ, hogy helyesen értettük-e meg magát a szöveg természetét. Négy elengedhetetlen vizsgálati szempontot rendel, amit figyelembe kell vennünk a helyes értelmezésnél.

1) A Biblia történelmi könyv
A Biblia nem rendszeres-teológiai szöveggyűjtemény, melyet egyesek szépen logikai kategóriákba rendeztek, hanem inkább a megváltás isteni ihletésű értelmezése. Geerhardus Vos (1862 – 1949) ezt így fejezte ki:  „A Biblia nem egy dogmatikai kézikönyv, hanem történelemkönyv, telis-tele drámai eseménnyel.” Ahogy Isten megváltó munkája egymást követő és szervesen egymáshoz kapcsolódó történelmi korszakokban bontakozott ki, úgy a bibliai beszámoló is lépésről-lépésre halad előre a megváltás fókuszpontja, Jézus Krisztus felé. A Biblia lapjain nem kutathatunk olyan „időtlen igazságok”, vagy olyan szellemi alapelvek után, melyeket történelmi foglalatukból kimozdítunk, és könnyen emészthető formában újrarendezünk, ahogy a mondanivalónk megkívánja. Ennek az a következménye, hogy a Biblia üzenetét megcsonkítjuk és eltorzítjuk.

2) A Biblia Istentől származik
A Biblia nem csak egyszerűen beszámol Isten történelmi cselekedeteiről, hanem saját eredete is Istentől való: Isten megnyilatkozó Isten.
Szavára létrejött a kozmosz. „Szemtől-szembe”  beszélt Mózessel. Szava betöltötte a próféták száját, elméjüket pedig a látások és álmok. Megnyitotta Salamon és az utána következő bölcsek szemét, fülét, hogy teremtésbeli bölcsességét megérthessék.
A Zsidókhoz írt levél írója is elgondolkodik ezeken a kinyilatkoztatási módokon, és Krisztust a csúcspontra helyezi. „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette”. Pál megerősíti a Biblia isteni eredetét, hiszen így ír: „A teljes Írás Istentől ihletett”.
A Biblia szövegének értéke felül áll minden más szó értékén, mely szónak a szöveg érdekében kell szólnia, nem pedig helyettesítenie azt, ami csupán a vallási nevelés szintjét célozza meg.

3) A Biblia embertől származik
Ez a tény nem kényszerít bennünket kompromisszumokra a szöveg isteni eredete és egysége kérdésében. Viszont kulturális és nyelvi változatossággal színesíti a kinyilatkoztatást, amely számos irodalmi formában érkezik hozzánk: elbeszélés, törvény, utasítás, ének, példabeszéd, prófécia, példázat, levél stb. Az értelmezőnek tehát tiszteletben kell tartania a bibliai írók egyéniségét és kulturális hovatartozását, és ellene kell állnia a kísértésnek, mely az írói bizonyságok ellaposítására késztet.

4) A Biblia egyetlen könyv
Mivel az egész Biblia a megváltás egységes üzenetét közvetíti, helyesen tesszük, hogy Isten Igéjének nevezzük, és nem Isten Igéi-nek. Krisztus azzal bízta meg az apostolokat, hogy hirdessék az üdvösségről szóló üzenetet, és megígérte: jelenléte velük lesz. Az ő fundamentumukon felépülő gyülekezet az Ószövetséggel együtt az ő írásaikat is Istentől származónak fogadta el.
Ridderbos (1909-2007) így ír: „Amikor az Egyház az iratokból egy véglegesen rögzített gyűjteményt fogadott el kizárólagos kánonként, teljes egészében a Krisztusban megjelenő megváltás isteni terve szerkezetével és céljaival összhangban cselekedett.”
John Stott (1921) nyomatékkal írja le a Gyülekezet és a Kánon közötti helyes kapcsolatot:  „A Gyülekezetet Isten teremtette Szava által. Ezen túl, Isten új teremtése (a Gyülekezet) éppen annyira az Ő Igéjének van alárendelve, mint a régi teremtés (a világegyetem). Szavával nemcsak létrehívta, hanem fenntartja, igazgatja, megszenteli, formálja és megújítja. Isten Igéje a kormánypálca, amellyel Krisztus a Gyülekezetet kormányozza, valamint az eledel, amellyel táplálja.”

Úgy kell olvasnunk a Bibliát, hogy megismerjük azt az Istent, aki az Igében megszólal. Ezért tovább kell lépnünk annál, hogy csupán olvassuk a Bibliát – egészen addig, mígnem Isten hangját halljuk meg a szövegben. A Szentírás olvasása nem egy és ugyanaz, mint Isten szavának meghallása, de Isten szavának meghallása a Bibliából mindig magában foglalja az olvasást. Eugene Peterson (1932) találóan jegyezte meg: „A hallgatás és az olvasás nem ugyanaz. Más és más érzékszervet érintenek. A hallgatáshoz a fülre van szükség, olvasáshoz a szemre… A hallgatásban valaki más kezdeményezi a folyamatot, olvasáskor én kezdeményezek. Olvasáskor én nyitom ki a könyvet, és én figyelek a szavakra. Olvashatok egyedül is, de nem hallgathatok. A hallgatás folyamán a beszélő dönt, olvasáskor az olvasó.”

A Biblia nem csak informál, inspirál és fedd, hanem elsősorban felhív: Isten megszólítja az embert, és Őbenne való éltre hívja. A magvető példázata azt is bemutatja, hogy Isten Igéje néha olyan fülekbe is eljut, melyek nem értik azt meg, melyek nem fogadják be az üzenetet, és a megpróbáltatáskor nem a szerint élnek. Néha olyan fülekbe, amelyeket a pénz csörgése és a megélhetés gondjai megsüketítettek – de olyan fülekbe is, melyek meghallják és megértik azt, és ez megváltoztatja az életüket, és a Királyság számára termékenyek lesznek.

Ehhez azonban az kell, hogy imádkozva, elmélyülve és tanulmányozva olvassuk az Igét, és a szöveg értelmét kiolvassuk belőle, a beleolvasás helyett. Arra kell törekednünk, hogy alázattal olvasva, Istent jobban megismerhessük és ezáltal megváltozzunk magunk is.

Ha ezeket szem előtt tartva – Krisztus megváltó munkájára és akaratára összpontosítva – tiszteletben tartjuk a Szentírást, mint egységes, Istentől származó üzenetet, ha a Biblia valóban az a fundamentum lesz aminek mondjuk, akkor a Gyülekezet ismét megújul és tisztán fogja hallani az Ő hangját.

Továbi megosztási lehetőségek itt!