Mindannyian szeretnénk, hogy Isten szóljon hozzánk, hogy intsen és bátorítson, tanítson, útbaigazítson, vezessen. De Isten csak azokkal beszél, akik időt szakítanak arra, hogy meghallgassák.
Istennek nem sok mondanivalója van a könnyelműeknek. A Bibliában azt látjuk, hogy Isten mindig azoknak nyitja meg legjobb kincseit, akik szívük teljességével keresik őt, akik szívük mélyéből bánkódnak a nép bűnein, sorsukon és jövőjükön. Gondoljunk csak Mózesre, Dánielre, János és Pál apostolra.
De ha ma nézem a keresztények tömegeit (tisztelet a kivételnek), azt látom, könnyek nélkül vesszük semmibe a könnyel írt prófétai üzeneteket, az Úr Egyházának bűneit, sorsát és jövőjét.
Az az elmélet, hogy a Szent Szellem szabadon működik közöttünk, akkor lenne igaz, ha mindenki aki Istent imádja tisztelettel és Szent Szellemmel teljes volna. De a mi úgynevezett szabadságunk gyakran egyáltalán nem szabadság, hanem puszta lomposság. Hiányzik a tisztelet, Isten jelenlétének átérzése, a csodálat, a szent félelem.
Úgy gondolom nagy szükségünk van a bűnbánatra, az alázatra és a könnyekre.
Azt hiszem Isten állandóan próbál beszélni velünk emberekkel. De ebben az állandó zajban, ebben a felfokozott nyüzsgésben nem halljuk azt a halk és szelíd hangot. Csendességre van szükségünk, rendszeres csendes időre ahhoz, hogy felismerjük és megértsük szívünkben mit mond Isten, hogy az Ő hangja valódi jelentést adjon az írott Igének.
Az ember lelke nem változik, Ádám és Ábrahám ugyanarra az alapvető szükségletre gondolt, mint a ma embere: megmenekülni a bűneimtől, elnyerni az örök életet, és kapcsolatba kerülni Istennel. A keresztény tapasztalat az emberi szellemben történik, a változó felszíntől távol és az alatt, ezért ha valódi megtapasztalást szeretnénk, ki kell zárnunk azt.
A 46. zsoltár tele van zajjal és zűrzavarral. A föld remeg, a vizek tombolnak és háborognak, a hegyek azzal fenyegetnek, hogy a tenger közepébe omlanak, a nemzetek zajongnak, országok inognak. Aztán hang hallatszik: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”
Erre kell figyelnünk ma is! Amikor Isten beszél, az nem olyan, mint az ideges világ ordítozása! „Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.” De nem is kell! Elég, ha világosan hallható a szívben! Egyedül ez számít, és ezt kívánom mindannyiunknak!
ajven
Sanyi Ani
Gyongyi
Edit
Mostanában reggelenként ha imádkozom az az ige jut eszembe,hogy
„Én Uram vagy Te,feletted való jóm nincsen.”(16.zsoltár)Ez egy nagy
biztonság érzést ad nekem,egy bizodalmat Ő felé,lelkem lecsendesül
és mondom,szólj,és én hallgatok,vezess a mai napon át,és hallgasd meg kiáltásom szavát!
A Szent Szellem szabadsága nem egyezik meg a demokráciával,hogy mindent szabad nékem,ahogy a világ mondja.Mert nem minden használ!!
Nálunk ma a 90. Zsoltárról volt szó, ennek kapcsán pedig arról, hogy amikor elhívta Isten Mózest, ő egyáltalán nem törődött azzal, milyen szerepet is szánt neki Izraellel kapcsolatban és kibúvót keresett azzal, hogy neki nincs ékesszólása. Lám aztán mégis zsoltárt szerzett és az V. Móz.32-ben is az ő dicsőitő énekét lehet olvasni.
Ha tudnánk fogni a Szent Szellem hullámhosszát, láthatnánk, hogy mindannyiunkkal van terve Istennek. Ehhez volna nélkülözhetetlen a csendesség. -Sajnos ez nálam is nehézségekbe ütközik és ma is csak szimplán megértettem, miért volna jó.
Jó, ez az ének nem kizárólag dicsőítő, de ékeszóló!
Így van. Megértjük az igét, tudjuk az elméletet is, csak a gyakorlat hiányzik. A múlt héten beszélgettünk valakivel, hogy a világnak elege van a beszélő keresztényekből, hiteltelenek lettünk.
Úgy gondolom, hogy csak ahhoz szól az Úr, csak az érti meg az Úr akaratát, vezetését, aki ezt igényli, kéri, vár az Úr válaszára, és ez lelkének lecsendesedésében történik.
Azonban hallottam már olyan bizonyságokat is, amikor pl. egy táncterem zűrzavarában szólt az Úr valakihez,vagy egy olyan körülményben, ahol egyáltalán nem kereste az Urat, sőt ellenkezőleg, nem is akart tudni az Úrról. De a bizonyságokból kiderült, hogy ezekért a személyekért valaki komolyan imádkozott és résbe lépett, hogy mentse meg őket az Úr. És Ő így válaszolt, hogy megszólította őket.
Igen, végül is engem is így mentett meg az Úr, én nem kerestem őt. De azóta elvárja, hogy le és elcsendesedjek.
Néha az Ur betegséget enged meg, hogy a csendben szólni tudjon a szívünkhöz, vagy éjjel amikor nem tud aludni az ember, Isten olyan közel van az Ö vigasztalásával, legyen az enber a világ végén is,Isten mindennhol ot van veled, a nehéz körülményekben is hallható az ö szelid szava.Ezt tapasztaltam ott Ukrajnában is
És mit mond az Ur ?: tarts csak ki, bizzál az én igéreteimben, ne kételkedj, nagyon szeretlek, te is szeretsz engem?
Ne félj, veled vagyok, bátorrá teszlek,akármilyen lehetetlennek néznek ki a dolgok, nálam semmi sem lehetetlen, majd én kimunkálom, csak légy csendben és bizd reám.
Maradj meg bennem és légy csak nyugodt bennem és ne ízgulj.
Olvasd az én igémet és megerösítlek …
A betegség, nyomorúság közelebb visz az Úrhoz. Az ember rájön, hogy milyen kicsiny, az Úr kezében van az életünk. A legjobb helyen! Bármit hozzon az élet, tudom, hogy az én Istenem a legjobbat tervezte el felőlünk. Akkor is, ha nem így látszanak a dolgok. Ő azt mondja, hogy: tarts ki erősen! Megígérte, hogy Ő velünk lesz minden nap…
Egy apa minden nap beszélget a gyermekével.Épp így a mi mennyei Atyánk is szívesen beszél velünk minden nap,persze ha leállunk Vele hogy meghallgassuk.Rájöttem,nagyon fontos,saját érdekem,minden nap,a napot Vele kezdeni.Időt szánni arra amit Ő,a legjobb jóakaróm,Atyám tudatni akar velem arra a napra.Ráhangolódni arra amire felhozza a figyelmemet.Figyelemmel kísérni tanácsát vagy épp a dorgálását.Sokszor ez őrzött meg az eleséstől és a kísértőtől.Olyan jó érzés,hogy van egy hely házunkban,ahol minden reggel Atyámmal társaloghatok és ellát jó tanácsokkal.Ha jól figyeltem és a kapcsolatom napközben is megvan Ővele,segít alkalmazni is a jó tanácsait a napi adott körülményben is.Ez boldoggá tesz.