„Amíg éretlen vagy, addig fejlődsz. Amint megértél, elkezdesz rohadni!” (Ray Kroc)
A kérdés csak az, hogy kinek mikor jön el az az idő, amikor el kezd rohadni? Bocsánat, az az idő, amikor befejeződik az érési időszak.
Nagy valószínűség szerint az emberek többségénél nem sokkal tanulmányai befejezése után. Pedig az ideális az lenne, ha folyamatosan fejlődnénk életünk végéig.
Különösen a szellemi életben, amiben állandóan növekednünk kell(ene).
Mózes arra szólította fel a népet, hogy tanulják meg Isten rendeléseit és ügyeljenek azokra, tartsák meg azokat. Jézus azt mondta tanuljuk meg, hogy irgalmasságot akar áldozat helyett, és tanuljunk meg tőle alázatosnak és szelídnek lenni. Végül pedig felszólított, hogy tegyünk tanítványokká mindenkit. Folyamatos tanulásra van szükségünk, különösen akkor, ha másokat is tanítványságra akarunk segíteni.
Mit takar ez? Nem csak tényleges tanulást, hanem állandó megfigyelést, kutatást, tanulmányozást, ami által ismeretet, tudást szerezhetünk.
Mint az Igéből láttuk, egyik feladatunk, hogy felkészítsük és kiképezzük a többieket a szolgálatra. Ha nem segítjük egymást Istentől kapott szellemi ajándékaink, képességeink és elhívásunk felfedezésében és gyakorlásában, akkor célt tévesztettünk. Azok, akik megszokják, hogy szórakoztatják és táplálják őket, elgyengülnek és folyton önmaguk körül forgolódnak.
Katasztrofális hatású, ha a keresztények azt hiszik, hogy Krisztussal közösségben maradhatnak, anélkül, hogy bensőséges kapcsolatot alakítanának ki Vele, és szolgálnák a helyi gyülekezetet, Krisztus testét. A szolgálathoz viszont tanulnunk kell. Ha máshonnan nem, a Mestertől.
Azonban teljesítmény-centrikus világunkban nem a valós tudás számít, hanem a papír. Ezért annak megszerzése után már nem képezzük magunkat. (Sok esetben kell az embernek tovább képeznie magát, ha munkát akar kapni, vagy azt megtartani, most nem erről beszélek.) Pedig a fejlődésem határozza meg, hogy ki vagyok, s ezért egyedül én vagyok felelős. Ez egyfajta igényességet jelent önmagunkkal szemben! Egy barátom azt mondta: ha fejlődni akarsz, be kell fektetned a legfontosabba és a legértékesebbe – önmagadba!
Isten elvárja tőlünk a fejlődést. A kezdeti gyülekezetek a Biblia szerint épültek és sokasodtak. Ez nem csak létszámbeli fejlődést jelentett, hanem egyfajta minőségbeli változást is. Épültek jellemükben, kapcsolataik minőségében, ismereteikben, stb. Csak így tudom elképzelni, hogy vonzották az embereket és fel tudták kelteni az érdeklődésüket. Hiszen a jellemtelen, kapcsolatait kihasználó, ismeretekkel nem rendelkező ember érdektelen és inkább taszító mások számára. Az ilyen ember nem lehet tanúja az erkölcs és az önfeláldozás Atyjának, aki mindig tud számunkra újat mondani.
Tehát soha ne hagyd abba a fejlődést, mindig járj nyitott szemmel, figyelj meg mindent, tanulmányozz, kutass, olvass, tanulj, ragassz a hited mellé tudományt! De tedd ezt úgy, hogy az első amit „megismersz” az a szeretet legyen, hiszen „az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít”, s szeretet nélkül a tudás sem ér semmit.
ajven
Sanyi Ani
Gyongyi
Edit
Nahát, nem gondoltam, hogy valaha ilyen írások jelennek meg a KEGY honlapján! Korábban ez elképzelhetetlen volt. Bárhonnan is származnak, tetszenek! És örülök, hogy végre az egészséges tanítás kezd utat törni, legalábbis itt!
Kívánom mindenkinek, hogy a szeretetet és a tudományt teljes mértékben tudjuk magunkhoz ragadni! Építsük egymást, Krisztus testét, és tegyünk tanítvánnyá minden népet! Ez nagy szó, de talán nem véletlenül mondta Jézus.
„Bárhonnan is származnak, tetszenek!”
Azt jelezzük, ha egy írás máshonnan származik. (Mint például Smelka Sanyi, vagy Gyökössy Endre írása)
Nyilván az ember sokat olvas és hall, egy-egy gondolat megragad benne és elindít valamit, de összességében az írások saját „termékek”.
De szerintem ennél fontosabb, hogy amit itt olvasol, az saját vélemény.
Azt, hogy bárhonnan is származnak, azért írtam, mert (tőled) eddig nem ez volt a megszokott stílus; és erősen érezhető valami új befolyás hatása, ami egyértelműen jó befolyás. Annak még jobban örülök, ha saját gondolatok! Szóval nem megsérteni akartalak ezzel. Természetes, hogy az ember sok helyről merít, aminek hitelt ad! De azért ismerős az Apcsel29 honlapja, igaz?!
További sok sikert és áldást!
Dehogy is, nem vettem sértésnek, nem ezért írtam, csupán szerettem volna mindenki számára tisztázni.
Persze, ismerem az Apcsel29 honlapot, Szűcs Sanyival több szálon is együtt dolgoz(t)unk. (Pl. ez a honlap is az ő közreműködésével készült.) Amit nála olvasok, és amivel egyetértek, hatással van rám. (Végül is ezért olvasom.) Ő a tanítás/tanulás szószólója, és egy-egy gondolat ismerősnek tűnhet onnan is, de olvastam egy cikket (kerestem most, de nem találom, már nem emlékszem melyik újságban és ki írta), ami szintén elindított néhány gondolatot.
A stílus és az új befolyás, amit érzékelsz, egy dolognak köszönhető: sokat olvasok, figyelek, keresek, mindezt imádkozva, mert meggyőződésem, hogy nincs már időnk. Hiszem, hogy egy határozott irányba vezet az Úr, sürget bennünket és nekünk is sürgetnünk kell egymást, mert kifutunk az időből. Nem lehet óvatoskodni és várni, aki jön jön, aki nem az marad.
Ja igen, akinek tetszik tetszik, akinek nem, annak nem.
Tanulás,tanulmányozás,kutatás,megfigyelés,tudás+filozofia a mivel megprobályuk az embereket tanitványoká tenni a mai kersztyénektöl nem hiányzik.A Tanitványok az ismeretük mellet az életükkel és cselekedeteikkel tettek bizonyságt másoknak.
Pál azt mondja 1Kor.9,hogy vigyáz arra,hogy amig másnak „Prédikál”
(a görög szó:kijelent,elrendel,parancsol)sajált maga méltatlaná ne legyen.
A németbe van egy közmondás:
WIR GEBEN WEITER WAS WIR WISSEN,
ABER WIR „REPRODUZIEREN” WAS WIR SIND.
Szerintem ez nyilvávalová teszi a mi prédikálásunk eredményét
Jézus egyik alkalomal azt mondta az irást tudoknak:
„Azt kellene cselekednetek és ezt sem elhagyni”.
Melyik István vagy? Nagyon jól beszélsz!
Az első tanítványoknak azért volt „könnyű”, mert ők közvetlenül a legnagyobb tanítótól, az Emberfiától tanultak (ez a megnevezés, rang kifejezi azt, amit egy ember csak elérhet, azaz Isten fia lesz) három éven keresztül. Ez ma az európai kultúrában egy főiskolai vagy egyetemi mesterképzésnek tekinthető – azzal a különbséggel, hogy ők nap mint nap ott voltak vele, hallották és látták, amit mond, és amit tesz. A mai kereszténységnek az is egy gondja, hogy nem ezt a jézusi tanítványozást követi. Hanem beül egy gyülekezetbe, iskolapadba, terembe, ahol végighallgatja az előadást, aztán viszlát, egy hét múlva ugyanekkor, ugyanitt. Ebből nem lehet megtanulni, hogy a gyakorlatban hogy működik bármelyik kijelentés! Ezen kívül az ószövetség idején a próféták köré is prófétatanítványok gyűltek mintegy akkori prófétaiskolát alkotva. Ez sem az európai iskolafogalmunknak felel meg, mivel ők egy életközösséget alkottak. Egy helyen éltek, együtt étkeztek, együtt vettek részt minden tevékenységben, akárcsak Jézus és a tanítványai. Ez egy olyan közeg volt, ahol aki akarta, elsajátíthatta mindazt, ami az elméleti ÉS GYAKORLATI tudást jelenti. Sajnos ma ez a tanító-tanítványi kapcsolat hiányzik! De ha jól belegondolunk, magas szinteken a legelitebb képzés ma is hasonlóan folyik: azok a diákok, akik a legjobb képzésben szeretnének részesülni, szoros kapcsolatot alakítanak ki a legelismertebb, legbefolyásosabb mesterekkel, művészekkel, tanárokkal, akikből később szintén mester, tudós, művész lesz. Egyes kultúrákban, pl. buddhista kolostorokban még fellelhető ez a szemlélet.
És itt előjön egy kulcsszó: hatékonyság. De egyben felmerül egy kérdés is: megvalósítható ez ma, a 21. században? Én azt gondolom, hogy igen. Talán nem pont úgy, mint akkor, de ha valóban eredményesek akarunk lenni, el kell gondolkodnunk ezen!
Szeretném megosztani veletek:
Cseri Kálmán: József című könyvéből
„Isten néha nagyon is kemény szükséget láttat az övéivel. Az Ő jelenlétét nem az bizonyítja, hogy soha nem szűkölködnek, hanem az, hogy a szükség idején is megtartja őket, hogy a legnagyobb nyomorúság idején is Benne bíznak, hogy a láthatókon mindig túllátnak a láthatatlanra, magára a láthatatlan Istenre. Nem is ígéri Isten, hogy soha nem szenvedünk majd szükséget. De ígéri azt, hogy: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” (Ézs. 43:2) Néha bizony tűzön visz át, néha gyors vizű folyókon kell átkelnünk, de tűzön-vízen keresztül ott van velünk, ha hűségesek maradunk hozzá.
Nem az bizonyítja tehát József esetében sem az Úr jelenlétét, hogy Józsefnek gondtalan élete lett volna, hanem az, hogy noha egymást érték a próbatételek, a nehézségek, az igazságtalanságok az életében, mindazonáltal bírta, kibírta, túlélte. Sőt, ezt a nagyon nehéz iskolát kijárva formálódott olyanná, hogy azután Isten csodálatosan szép cél megvalósítására használhatta.
Maga a fáraó adta neki ezt a nevet: Cáfanet-Panéah, azaz az élők táplálója, vagy más fordítás szerint az élet teljességének a hordozója. A cifra ruhás, elkényeztetett fiú nem lett volna alkalmas erre. Ehhez meg kellett járnia a szenvedés mélységeit, hogy alkalmassá váljék arra, hogy Isten kézbe vegye és sokak számára áldássá tegye.”