
A címben egyesek egy sajátos paradoxont vélnek felfedezni. Sokak számára a lelkész és a kocsmaszó ilyen szókapcsolatban való szerepeltetése elképzelhetetlen, hiteltelen, és valószínűtlen.
Vajon ez Istennek tetsző cselekedet? Hívőhöz méltó életmód? Milyen üzenetet hordoz, a külső szemlélő számára? Talán felmerülhet annak a lehetősége, hogy az ital, vagy egyéb földi örömök vonzzák ebbe a közegbe Krisztus katonáját?












