2013 április 04-én nem csak hallhattuk Jean-Michel Pannier élettörténetét, és azt, hogy milyen végre szabadnak lenni, hanem át is élhettük! Akik ott voltak érezték, megtapasztalták, hogy a zene, az éneklés és a hallott üzenet által Isten közel jött szíveinkhez, és megmutatta azt, hogy milyen az, amikor szabadok vagyunk!
És ehhez nem is kell valami olyat véghez vinned, ami meghaladja az erődet! Csak hallgasd meg:
Gyere el te is, hallgasd meg Jean-Michel érdekes, izgalmas, de egyben megrázó élettörténetét, beszélgess vele és tapasztald meg, hogy kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy ájtatoskodva és besavanyodva állandóan azon gondolkodunk, hogy mit szabad és mit nem. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy szabad vagy! Szabad a félelmeidtől, szabad a függőségektől, szabad mindentől ami uralkodhatna rajtad! Kereszténynek lenni teljes életet jelent, szabadon és boldogan!
Minden veszély közül, ami egy keresztényre leselkedik – úgy gondolom – a vallásosság a legkárosabb. Nem tudok rosszabbat elképzelni, mint amikor egy ember önmagát becsapva abban a tudatban él, hogy életét Istennek áldozta és ő Istennek megigazult szolgája, valójában pedig nem tesz mást, mint a babonás emberek: szertartásokat és rituálékat követ, istentisztelete kimerül a végeláthatatlan szabályok betartásából.
A címben egyesek egy sajátos paradoxont vélnek felfedezni. Sokak számára a lelkész és a kocsmaszó ilyen szókapcsolatban való szerepeltetése elképzelhetetlen, hiteltelen, és valószínűtlen.
Vajon ez Istennek tetsző cselekedet? Hívőhöz méltó életmód? Milyen üzenetet hordoz, a külső szemlélő számára? Talán felmerülhet annak a lehetősége, hogy az ital, vagy egyéb földi örömök vonzzák ebbe a közegbe Krisztus katonáját?
„Semmit ne tegyél, ami nem meggyőződésből van.” Ehhez viszont kérdésekre van szükség. Mert a kérdésekből következnek a válaszok, s a válaszokból adódik a meggyőződés.
Ha valóban nagykorú, érett keresztények szeretnénk lenni, el kell szakadnunk attól a gyakorlattól, hogy másokra hagyatkozunk hogy „etessenek”.
Tegnap „elnyert különleges státuszunk” nem ad okot örömre, mert hiszem, hogy Isten Igéje és annak megélése nem kötött semmilyen törvényi feltételhez. Ezáltal nem lettünk jobbak, különbek azon testvéreinknél, akik sajnálatos módon nem kapták meg ezt az elismerést!
Inkább szomorúsággal tölt el maga a tény, hogy egyáltalán létezik egyházi státusz elnyerése és elvesztése.
Az első keresztények korában a keresztény közösség nem csak „elvi”, hitéleti közösséget jelentett, hanem olyan valódi, összetartó közösséget, akik segítették egymást és úgy érezték felelősséggel tartoznak egymásért. Így nekünk is mai keresztényeknek, nem csak imában kell közösséget alkotni, hanem a mindennapi életben is. Ez különösen fontos lenne a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor sokan a mindennapi megélhetésért küzdenek.
| Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
| 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | ||
| You must be signed in to post a comment | |
BenJoe
:):)
karcsi
Gyongyi
ajven
http://www.youtube.com/watch?v=vMP4QmBi7Qc